1. rész | Frenák Pál Társulat: Lutte

hossza: kb. 60 perc

előadók: a Frenák Pál Társulat táncművészei  

koreográfia, koncepció: Frenák Pál
zene: Gryllus Ábris, Farkas Miklós
fény: Marton János
hang: Hajas Attila
színpad- és alpintechnika: Zoltai György

Lutte. Küzdelem,harc, erő, revolúció.
Egymásnak - magunknak feszülés, felülkerekedés és legyőzetés. A Frenák Pál Társulat új előadásában egy birkózószőnyeg jelöli ki a nagyon is emberi küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Saját törékenységük ellen harcolnak, a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul. A skandináv mitológia letisztultságából, motívumaiból és a harcművészetek brutális erejéből, formanyelvéből egyaránt inspirációt merítő LUTTE fontos előadás a társulat életében, hiszen a kreációban ez alkalommal a megszokottnál is nagyobb teret és szabadságot kap egy új táncos generáció.

A pécsi bemutatót különlegessé teszi, hogy az előadás azonnal, alig néhány nappal a budapesti premier után érkezik a fesztiválra.

2. rész | Közép-Európa Táncszínház: Horda

hossza: kb. 60 perc

A Közép-Európa Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója

előadók: Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Ivanov Gábor, Jakab Zsanett, Kovács Péter, Kun Attila, Mádi László, Wéninger Dalma

koreográfus: Kun Attila
zene: Lajkó Félix
díszlet-jelmez: Kiss Julcsi
fény: Fogarasi Zoltán
dramaturg: Lisztóczky Hajnalka
asszisztens: Fodor Katalin

A társulat repertoárjának e meghatározó darabja az egyetlen Lajkó Félix-zenére készült - e tény mindezidáig kuriózum a hazai kulturális életben - egész estés táncelőadás a zeneszerző nyolc zenei tételére épül, melyek más-más ihletettséggel mesélnek rólunk, a kenyérharcról, a bizalom megszületéséről, a pillangó röptéről, a természettől eltávolodott egyén lemoshatatlan városi mocskáról, a hatalom extatikus gyönyöréről, a haragról, a pusztító és tehetetlen dühről, a megértésről, az elfogadásról, a családról, a közösségről. A címben szereplő horda szó többféleképpen értelmezhető. Egyrészt azon emberek kis közössége, akik az élet élhetőségéért csoportokat alakítanak ki, másrészt az a pusztító emberhorda, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket.